Jelzőtorony (andon lámpa vagy tower light)
A cnc-mre szerettem volna egy visszajelző lámpát (andon lámpa, vagy tower light) szerelni ami mutatná, hogy éppen milyen állapotban van a gép. Utána néztem az áraknak és úgy döntöttem ennyi pénzért csinálhatok magamnak is. Nem lesz sokkal olcsóbb, de legalább nem unatkozok. 🙂
Terveztem hát egy jelző tornyot, ami modulárisan összeszerelhető, azaz az egyes modulok egy csatlakozóval és egy egyszerű negyed-fordításos, kvázi bajonet záras megoldással egymásba csatlakoztathatóak. (Nyilván nem kellett volna egy bonyolult, moduláris rendszerű jelzőtornyot csinálnom, hiszen a saját gépemen nem valószínű, hogy cserélgetni kell a szineket és/vagy bővíteni kell a tornyot… de hamár belekezdtem…)
A jelzőtorony egy masszív bázis elemre épül, a modulok szín és funkció szerint programozhatók, így független a helyük a toronyban. Egy-egy lámpa modul két műanyag elemből és egy plexi csőből áll, benne az elektronikával. A fényforrásokat meghajtó elektronika a modul alsó műanyag elemére van rögzítve. A vezérlő jelek egy 10 eres szalagkábel segítségével (“busz”) jutnak a modulba (alul) és futnak tovább (felül). A modul alján és tetején egy-egy 10 pólusú csatlakozó van (lengő, apa és anya). Az egyes modulok búrája 60mm külső átmérőjű 2mm falvastagságú plexi cső. A plexi csövek színezése még nem megoldott, de valószínűleg fóliázva lesz, (vagy esetleg festve). Az átlátszóság illetve a fénytörés is kérdéses még. Valahogyan azt is meg kell oldanom, hogy az izzó “ne látszódjon” , azaz ne lehessen belátni a búrába amikor világít, de jól szórja szét a fényt…
Meghajtó elektronika:
Az elektronikát úgy terveztem, hogy a lehető legegyszerűbb legyen. A gép 24V-os áramkörére csatlakozik, két alapfunkciót tud minden modul, a villogást és a folyamatos világítást (a beépített DIP kapcsolóval előre kell programozni). A fényforrás 24V-os LED-es, így a fogyasztása és a hőtermelése is elenyésző. Az elektornika 1,6mm-es FR4-es, egyoldalas panelre épül. Részben felületszerelt, részben furatszerelt áramkör.
Müanyag alkatrészek:
Az egyes műanyag elemeket POM-C ből készítettem, mert a POM-C ára elég kedvező és nagyon jól forgácsolható. Ez utóbbi valóban megállja a helyét. Kiválóan lehet vele dolgozni! Így esett hát az első találkozásom ezzel az anyaggal, illetve ez volt az első próbálkozásom ami a POM-C marást illeti. Azt hiszem elég jól sikerült.
POM-C marása:
Alumíniumhoz használt, két élű maróval próbálkoztam első körben. Annak ellenére, hogy a maró sodrási szöge 55°-os, meglehetősen jó, mi több, remek eredménnyel tudtam marni (30°-35° sodrási szögű szerszámot ajánlanak POM-C hez). A felület minősége és a forgácsolás körülményei is nagyon jók voltak. Az előtolás és a fordulatszám jó viszonyban van egymással, azaz kb 6000-es fordulat mellett 400-500mm/min előtolással lehet dolgozni, akár 3mm fogásmélységgel 60%-os átfedés mellett. A főorsót a – teljesítmény felvétele alapján – mindez alig terheli meg. A forgács szépen leválik, egyedül fúrásnál tapasztaltam, hogy feltekeri a gép. Ez a jelenség nagyobb tengely irányú előtolással vagy több lépcsős fúrással valószínűleg kiküszöbölhető (100mm/min előtolással nagyon vékony szalag forgács keletkezett és feltekerte a maró).
Még egy további kérdés van függőben, ez pedig a modul alkatrészeinek összeragasztása. Egy modul három elemből áll, alsó elem, plexi cső, felső elem. Ezeket egymásba kell ragasztani, miután a modul programozása és a plexi színezése megtörtént. Viszont a POM nem túl jól ragasztható (úgy tudom) így ezzel még kísérleteznem kell. Ha minden nyitott kérdés megoldódik, akkor már csak össze kell szerelni a modulokat amiket egyszerűen egymásba kell csatlakoztatni tetszés szerinti sorrendben.